Friss

Kun Attila: Kutatási pillanatkép a magyarországi és regionális táncszínházi nevelés (*) területéről

A 2019/2020-as év MMA/MMKI Ösztöndíj Programjának ösztöndíjasaként lehetőségem adódott arra, hogy három éven keresztül, a magyarországi és regionális táncszínházi nevelés (*) területét kutathassam. Jelen összefoglaló a kutatási időszak első évében rögzített adatait teszi közzé.

(*a táncszínházi nevelés elnevezés ebben a kutatási folyamatban elsősorban a kortárs tánchoz kapcsolódó, felnőtteket és a fiatal nemzedékeket célzó pedagógiai/ nevelési célzatú programok egészére vonatkozik)
ttkbeav022
Fotó: Dusa Gábor

A kutatás célkitűzése a táncszínházi nevelési aktivitások országos és regionális szintű feltérképezése. A kutatási cím elsősorban a prózai színházakhoz köthető terminológiát használja, de a kutatás hosszútávú célja a “táncszínházi nevelés” fogalmának bővített újradefiniálása a tánc, a kortárs tánc pedagógiai/nevelési megjelenéseinek viszonylatában. A kutatás műfaji, elnevezési, terminológiai besorolástól és minősítéstől függetlenül rögzíti az egyes programokat. A vizsgált időszak az elmúlt harminc esztendőt öleli fel. A kutatás kimenetele, a táncművészet területén ezen időszak alatt létrejött programok eredményeinek, a létrejött programok jellemző sajátosságainak összefoglalása, és egy olyan kiadvány létrehozása, amely útmutatást jelenthet a terület iránt érdeklődők számára.

A hazai kortárs tánc sűrű történeti szövetének tiszteletben tartásával és alapelveihez hűen, a kutatás nyitottan fogadja és dokumentálja az egyes programokat, azok elnevezését, és az alkotók általi besorolását. A sokféle elnevezés formai és tartalmi áttekintésével és dokumentálásával, a későbbiekben szakmai közös megegyezéssel, terminológiai iránytű vagy módszertani alapkő is létrehozható, mellyel a táncművészet oktatási és művészeti nevelés területét és kommunikációját gazdagíthatjuk. A már jól ismert terminológiákat érdemes újra fogalmazni, hiszen egy tantermi beavató egész más alkotói és pedagógiai alapokból épül fel egy színházi előadáshoz, vagy egy táncszínházi előadáshoz kapcsolódóan. Másképp épül, mások a pedagógiai prioritásai, más a nyelvezet, más a kommunikációs ereje, formája és intenzitása. Az eddig beérkezett adatok azt igazolják, hogy aktív és színes a hazai és a határon túli kortárs tánchoz köthető pedagógiai/nevelési aktivitás.

A kutatásban részt vállaló partnerek által eddig elküldött adatok alapján a programok/előadások  különböző karakterűek, más-más tormai és tartalmi jegyekkel bírnak,  ezért egyenlőre kevés összefüggés és esetlegesen kiolvasható egyértelmű tendencia fedezhető fel. Viszont a részadatok publikálása mindenképp fontos a három éves kutatási folyamat első évének összegzéseként. Számtalan dinamikus és előre mutató program született a hazai kortárs tánc területén, amelyek a fiatal nemzedék elérését/érzékenyítését/tánccal-táncra nevelését célozza. Intézményi, alkotóközösségi, alkotói szándékból jöttek létre rövid-, közepes-, hosszú távú programok és foglalkozások.

A táncművészet jelenleg nem rendelkezik egységes terminológiai térképpel és a prózai színházi nevelési trendekhez képest (kiépült intézményi rendszerrel, terminológiai térképpel, kutatási eredményekkel, kiadványokkal, főállású és dedikált társulatokkal), a táncszínházi nevelés területe a hazai kortárs tánc “ösztönös terméke” és nem alapfeladatként jelenik meg az egyes tánctársulatok mindennapjaiban. Amíg az állandó bázissal bíró prózai kőszínház rendelkezik saját, szakképzett stábbal, akik a színházpedagógia eszközeivel a társulat és a repertoár mellett alkotó közösségként „produkciókat” hoznak létre, – ami kreatív munkát, költségvetést, munkaidő kapacitást jelent – , addig a kortárs tánc területén – akár alkotóközösség, akár társulat vagy intézmény- nagyon ritka a főfoglalkozású  táncpedagógus szakember, aki művészetpedagógiai vagy drámapedagógiai  eszközökben gondolkodva ideje nagy részét ezeknek a foglalkozásoknak/előadásoknak a létrehozásával töltené.

ttkbeav038
Fotó: Dusa Gábor

Fontos jelenség, – és az adatok alapján is jól kirajzolódik – hogy az intézményi működésben megjelenő színházi nevelési gyakorlatok, a hazai kortárs gondolkodás/tánc területén már a rendszerváltás előtt időkben is megjelentek.

Említésre méltó kitétel, hogy a két világháború előtt, egészen az ötvenes évekig létezett Magyarországon egy nyugat-európai/polgári mozgáskultúra trend, – ennek folyamatos fejlődése és jelenkori európai és globális öröksége ismert – amit a szovjet fennhatóságú magyarországi politikai berendezkedés megbélyegzett és a hazai kortárs tánc trend társadalmi beágyazottságát megszüntetve a kreatív – mozgásos – szabadgondolkodás alapelvét, más területek felé (testképzés, ritmikus sportgimnasztika, gyógytorna, DSGM/testképzés) kényszerítette. Így annak valódi, jelen korra örökíthető kibontakozását elfojtotta. Ezt a történeti és fejlődési törésvonalat sem hagyhatja figyelmen kívül a hazai kortárs tánc neveléshez köthető aktivitásokat feltérképező kutatás. Hiszen, amíg a korábban példaként vett prózai színházi trendek társadalmi beágyazottsága folytonos, a társadalommal együtt lélegző, addig a hazai kortárs tánc történetiségében időszakos hiányjelek és törésvonalak olvashatóak ki.

Mindezzel a fentebb említett történeti deficittel együtt is gazdag és színes – nem utolsó sorban évtizedes – eredményeket tudhat magáénak a hazai és regionális kortárs tánc területe. Ennek a gazdagságnak a feltérképezése és rendszerezése jelen kutatás fő célkitűzése.

Az eddigi rendszerezés alapvető formai jellemzőket rögzít az egyes foglalkozásokhoz/előadásokhoz, az alábbi paraméterek szerint:

  • a kialakulás/létrehozás körülményei (egyszeri/hosszútávú, adott műhöz/nem kötődik egy adott műhöz)
  • a tevékenység gyakorisága
  • a finanszírozás gyakorlata
  • tevékenység kihatása (lokális/országos/regionális)
  • a monitoring gyakorlata
  • a létrehozók szakképzettsége
  • az oktatási intézményekkel fenntartott kapcsolat formája
  • a kapcsolattartás fejlesztésének stratégiája
  • a hatásmechanizmus vizsgálatának gyakorlata
  • jövőkép

Az eddig beérkezett/kitöltött kérdőívek száma folyamatosan növekedett és az arányszázalékok is több helyen jelentőse változtak az elmúlt egy év során. A beérkezett 33 db intézményi/társulati/alkotóközösségi válaszadások feldolgozása alapján, az alábbi adatok olvashatóak ki.

Néhány szemléletes adat a kérdőív kérdéseire adott válaszokból:

A válaszadók:

  • 68%-a nem rendelkezik saját játszóhellyel (*elmozdulás -8%)
  • 94%-a az alapítás óta gondolkodott nem színpadi, de tánchoz köthető aktivitáson /pl. nyitott próba, flashmob/
  • 97%-a az alapítás óta gondolkodott nem színpadi, de tánchoz köthető pedagógiai aktivitáson /pl. nyitott tréning, nyitott workshop/
  • 74%-a vett részt más társulatok/alkotói közösségek tánchoz köthető pedagógiai célzatú aktivitásán

Kiemelt arányszámok:

  • 17% nem valósított meg egyetlen tánchoz köthető pedagógiai aktivitást (*elmozdulás-3%)
  • 54% egy tánchoz köthető pedagógiai aktivitást valósított meg (*elmozdulás +14%)
  • 29% több tánchoz köthető pedagógiai aktivitást valósított meg. (*elmozdulás -11%)

(*2019 szeptembere óta)

További adatok a kiemelt arányszámok csoportbontásai alapján:

  • Akik nem valósítottak meg egyetlen tánchoz köthető pedagógiai aktivitást:

33% továbbra sem tervez pedagógiai aktivitás elindítását

83%-a társulati tagoknak rendelkezik oktatói aktivitással

17% tervezi a pedagógiai aktivitás bevezetését, a válaszadók 50%-a nem tervezi szakember bevonását

leginkább saját honlapon és saját közösségi oldalon és hirdetések útján tartják a kapcsolatot a közönséggel.

  • Akik egy tánchoz köthető pedagógiai aktivitást valósítottak meg:

az aktivitások 50%-a kijelölt korosztálynak szól, (*elmozdulás -6%)

az aktivitások 78%-ban aktív/mozgó nézőként tekintenek a résztvevőkre (*elmozdulás -23%),

72% tervezi a továbbjátszást, (*elmozdulás +6%)

72% tervezi újabb pedagógiai célzatú aktivitás létrehozását. (*elmozdulás -6%)

  • Akik több tánchoz köthető pedagógiai aktivitást valósítottak meg:

alapítás óta tánchoz köthető pedagógiai célzatú aktivitás/program száma 3-534 között lett megjelölve,

az utóbbi 5 évben létrehozott tánchoz köthető pedagógiai célzatú aktivitás/program száma 1-259 között lett megjelölve,

100% akiknek van jelenleg is játszott aktivitása/foglalkozása.

  • Az összes válaszadó:

65,7%-a szeretné az elkövetkezendő 5 évben új előadásokkal, plusz új oktatói és pedagógiai aktivitásokkal formálni társulati arculatát. (*elmozdulás +5,7%)

74%-a elfogadhatónak tartja azt a kijelentést, hogy egy mai társulat/alkotóközösség a működési támogatásának egy részét az előadások létrehozásán túl, a társadalmi közösség mozgásra/táncra nevelésére kell fordítania. (*elmozdulás -2%)

97%-a elfogadhatónak tartja azt a kijelentést, hogy egy mai társulat/alkotóközösség feladatai közé tartozik a fiatal nemzedékek mozgásra/táncra nevelése. (*elmozdulás -3%)

100%-a fejleszthetőnek tartja a hazai táncra nevelés bármely formáját.

  • A válaszadók a fejleszthetőség esetleges akadályai között az alábbi okokat sorolták fel:

speciális szakmai háttértudás deficitje,

a terület közös igénye, kíváncsisága, tudása, stratégiája, forrása,

a közoktatás zsúfolt időbeosztása

  • A fejleszthetőség megvalósításához a válaszadók szerint fontos:

a hosszú távú stratégia megfogalmazása,

sokszínű, különböző korosztályoknak szóló igényes táncelőadások létrehozása gyerekeknek,

ttkbeav032
Fotó: Dusa Gábor

differenciálni, hogy adott esetben mi a “tánctanítás” célja,

az előadásokhoz kötődő workshopok,

az iskolákban, munkahelyen érzékenyítő workshopok

a közoktatásba való beemelése,

kifejezetten tánccal foglalkozó drámapedagógus képzése,

aktívabb kapcsolattartás az iskolákkal,

a testi, művészeti, alkotói nevelés következetességében, a pedagógus nevelés megreformálásában,

több fórum, szemle, konferencia, párbeszéd, találkozás, képzés és a területhez köthető közös platform

 

Fontos, hogy a kutatási folyamat jelenlegi adatai nem teljes értékűek, csupán rész adatokat jelenítenek meg.

Kihagyhatatlan a táncszínházi nevelési terület jelenlegi történetének vizsgálatakor, a 2020-as évben kitörő világjárvány, a közegészségügyi pandémia okozta drasztikus hatások vizsgálata, ami külön fejezetet érdemel a kutatási munkában, hiszen a hirtelen és drasztikusan megszakadt 2019/2020-as színházi évad komoly hatással bír a szakmai terület friss és ezáltal leginkább kiszolgáltatott szegmensére is.

A kutatás figyelemmel kíséri a közegészségügyi helyzetre adott alkotói/társulati (online megjelenések) válaszokat, és azt, hogy a szakmát érintő, kényszerű társadalmi eltávolodás, mennyiben nehezíti meg az egyes alkotói csoportok/társulatok évadkezdését, és ezen belül a már meglévő és tervezett tánc színházi nevelési aktivitások elindítását.

Az első kutatási év végével kijelenthető, hogy gazdag, és az utóbbi időben felerősödő tudatosság jellemzi a hazai kortárs tánchoz köthető színházi nevelési területet.

ttkbeav043
Fotó: Dusa Gábor

Az elmúlt két színházi évad különféle táncszínházi neveléshez köthető programjainak életre hívói között találjuk többek között: a Duna Táncműhelyt, a Duda Éva Társulatot, az Ifjú Szívek Táncszínházat, a Győri Balettet, a Magyar Táncművészeti Egyetemet, a Nemzeti Táncszínházat, a Nagyvárad Táncegyüttest, a Közép-Európa Táncszínházat, a Tünet Együttest,  a Trafó- Gondolat Generátor programját, a KÁVA Kulturális Műhelyt, a Sopron Balettet, a Székesfehérvári Balett Színházat, aSVUNG kutatócsoportot.

A fenti összegzéshez kapcsolódva, egy rövid idézet a 2018/2019-es évad Tánc Színház Nevelés konferenciasorozatának összefoglalójából: (forrás: Tánc Színház Nevelés hivatalos Facebook oldala)

A szakmánkban jelenleg minimum 25 társulat és szervezet dolgozik különböző interaktív, elsősorban a gyerek és ifjúsági közönséggel kapcsolatot kereső-teremtő művészeti és kommunikációs eszközökkel, aktivitásokkal, vagy táncszínházi nevelési/táncszínház-pedagógiai formákkal. Ezeknek a tevékenységeknek jelentős szakmai értéke és haszna van a mindennapi munkánkban, mind pedagógiai, mind társadalmi, mind egzisztenciális értelemben. A területen folyó tevékenységnek szintén nagy szerepe van a művészeti ág jövőjében, perspektíváiban, a táncművészek életpályájának, foglalkoztatásának lehetőségeiben

Ezzel a nyitott, és a jövőt célzó összefoglalóval zárva soraimat, köszönöm a kutatásban eddig és ezután résztvevők nyitottságát és együttműködését. Bízom abban, hogy a Magyar Művészeti Akadémia, Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet Ösztöndíj Programjának támogatásával, jelen kutatásom hozzájárulhat ahhoz, hogy az egész hazai kortárs tánc számára értékes és hiánypótló kutatási eredmény születhessen.

 

Kun Attila

Harangozó-, Lábán Rudolf és Imre Zoltán díjas

balettművész koreográfus

 

Budapest, 2020. augusztus 13.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s