Beszélgetések, Friss

Mi újság tánc, színház, nevelés? 3.

A Tánc Színház Nevelés oldal beszélgető sorozata, ahol a tánc/színház/nevelés területén aktívan tevékenykedő alkotókkal, munkatársakkal beszélgetünk. A sorozat harmadik vendége: FORCZEK JANKA, friss diplomás táncművész még egyetemi évei alatt került közel a tánc -színház – közönség kapcsolatára épülő programokhoz. Nyitottsága és lelkesedése révén történelmi lépésre szánta el magát: szakdolgozatát a táncos beavató- és színházi nevelési foglalkozások bemutatásából írta.

2245TSZN: Mi az, ami igazán foglalkoztat téged a szakdolgozatod témájából?

Forczek Janka: Idén végeztem a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc tagozatán. Most, hogy kikerültem az Egyetem falai közül még jobban felerősödött bennem az érzés, hogy mennyi minden érdekel – többek között – a táncszínházi nevelés is. Izgalmas lehet egy ilyen előadást létrehozni, szereplője lenni. Fontosnak tartom, hogy beszédtéma legyen, és foglalkozzunk a néző-előadó kapcsolat lehetőségeiről.

TSZN: Milyen történések inspiráltak a dolgozat megírására?

Forczek Janka: Mielőtt elkezdtem volna írni a dolgozatomat, tudtam, hogy a témám mindenképpen kapcsolódni fog a színházhoz.

Tanulmányaim alatt több, számomra új gondolattal, formával találkoztam. Például részt vettem a Táncművészeti Egyetemen megrendezésre kerülő Tánctudományi Konferencián, ahol több előadást is meghallgattam. Lőrinc Katalin előadásának címe nagyon megfogott: “Mit mondhat el rólunk a mozdulat?”. Aztán tudomásomra jutott, hogy a tavalyi tanév során a modern évfolyam – Lőrinc Katalin vezetésével – vidéki művészeti iskolákban tartott beavató foglalkozásokat gyerekeknek.

Sándor Ildikó és Lőrinc Katalin  kezdeményezésére – az egyetemi évek alatt – két alkalommal is részt vettem táncszínházi nevelési előadásokon (Talpuk alatt, Horda2 – a Nemzeti Táncszínház produkciói), akkor még szinte teljesen ismeretlen volt, hogy mit is foglal magába ez a műfaj, mik a gyökerei, eszközei.

Az alapfeltevésem, illetve kiinduló gondolatom az volt, hogy a tánc világban is értőbb/érzékenyebb, és akár aktívabb közönségre van szükség. Egy interaktívabb közeg megteremtése a cél (ebben az esetben gyerekekkel, illetve középiskolás fiatalokkal). Így lett a szakdolgozatom címe: „Egy beavató-érzékenyítő táncos program bemutatása”. A színházi érzékenyítő előadások módszerét és eszközeit, illetve a táncszínházi értelmezést részleteztem a dolgozatomban.

Beleszerettem a témába, magával ragadott a gyerekek reakciója, megoldásaik egy-egy feladatra. Még jobban tudatosult bennem a közönség fontossága és szerepe a színház, táncszínház közegében. Ami szintén érdekes volt, hogy nem csak a résztvevők, hanem a modern szakos hallgatók visszajelzéseit is olvashattam, akik előadóként szerepeltek ebben a projektben. Teljesen ki kellett lépniük a komfortzónájukból, a megszokottól eltérő módon kellett viszonyulniuk a nézőkhöz. Válaszaikból arra következtettem, hogy jó érzéssel töltötte el őket a gyerekek őszinte reakciója és nyitottsága a különböző feladatokra.

TSZN: Kiket említenél meg azok közül, akik a szakdolgozatod témájához fontos adalékokkal szolgáltak?

Forczek Janka: Lőrinc Katalin Mesternőt kértem meg, hogy legyen a konzulensem. A dolgozat írása közben az ő segítségével ismertem meg a beavató foglalkozások felépítését, az előadások létrejöttét, a projektek menetét.

A Káva Kulturális Műhely  vezetőjével, Takács Gáborral is volt szerencsém interjút készíteni, ez a szakdolgozatom fontos része lett. Kutatásaim során több beszélgetést is olvastam vele. Több hasznos gondolata is elősegítette a szakdolgozatom megírását, de a személyes kedvencem így szól: ,,a cél az volt, hogy ne gügyögő „gyermekszínház” szülessen hanem „pusztán” színház. Ne a leereszkedés érződjön az előadásból, hanem az egyenrangúság, a művészi, esztétikai igényesség.”

Gabnai Katalin Drámajátékok című könyve sokszor a kezembe került szakdolgozat írós időszakomban. Lőrinc Katalin, tantermi beavató programjának összefoglalóját egy Gabnai idézettel zárta, ami jól összefoglalja az interaktív játékok fontosságát és hatásait a gyerekekre: ,,… az ilyen gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését, a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedését, s ezen keresztül a csoport és egyén fejlődését.”

TSZN: A szakdolgozatodat olvasva – úgy tűnik – „beavatott” lettél. Egy hasonló érdeklődésű társaságban milyen kérdéseket, témákat vetnél fel?

Forczek Janka: Az a kérdés gyakran felmerült a dolgozatomban, hogy vajon a színházi nevelés eszköztára kompatibilis-e a táncszínházi megvalósítással? Takács Gáborral folytatott beszélgetésem során szóba került, hogy egy táncos teljesen más síkon gondolkozik, mint egy színész-drámatanár, és lehet, hogy eddig ezért nem készült több táncszínházi nevelés előadás. Egyelőre nem készült a színházi neveléstől teljesen független táncszínházi nevelés modell.

Számomra szintén érdekes volt, hogy legelőször a drámapedagógusok ismerték fel és fogalmazták meg az interaktívabb tanítási módszer fontosságát. Az oktatási rendszerünk reformok bevezetésére szorulna ilyen szempontból, hogy a diákok ne csak frontális oktatás keretében, dolgozatok és felelések formájában találkozzanak az anyaggal, hanem tegyék magukévá, ne csak a lexikális tudás kapjon hangsúlyt. A pedagógusok a gyerekek nyitottságával élve, és nem visszaélve tanítsanak. A színházi nevelés módszer kezdeményezői, képviselői, a színház életre nevelő szerepét ismerték fel.

Aztán az is elgondolkodtató, nehéz megmondani, hogy mi is az, ami megszólítja a nézőt. Úgy gondolom, hogy ami igazán fontos, az a kívánt üzenet, gondolat vagy valamilyen problémakör tálalásának módja.

TSZN: A szakdolgozatod megírása után szerepel a terveidben, hogy a téma közelében maradsz?

Talpuk alatt táncszínházi nevelési előadás
Talpuk alatt foglalkozás                   Fotó: Dusa Gábor

Forczek Janka: A Talpuk alatt című táncszínházi nevelési előadáson egyetemi osztálytársaimmal együtt vettünk részt. Utána sok közös beszélgetésre emlékszem, ahol megvitattuk tapasztalatinkat. Egyet értettünk abban, hogy maradandó élményt okoztak az előadók, közös gondolkodásra invitáltak minket és rendszeresen kommunikáltak velünk, kikérték a véleményünket és beavattak minket az előadás cselekményébe. A foglalkozás fontos alappillére, hogy nem vagy csak drámapedagógusokra vagy csak táncosokra van szükség, hanem ezt a két szakmát ötvözve kell hiteles, élvezetes és egyben valamilyen nyomot hagyó előadást bemutatni. Terveim között szerepel, hogy én is készítsek beavató foglalkozásokat, előadásokat.

TSZN: Utolsó kérdésünk minden beszélgetőtársunknak ugyanaz, mit jelentenek számodra  ezek a szavak: tánc, színház, nevelés?

Forczek Janka:

TÁNC:
A testünkkel való kommunikálás a sokféleség jegyében. Saját határaink feszegetése, kísérletezés önmagunkkal.

SZÍNHÁZ:
Egy olyan tér, ahol csak igazat lehet mondani.

NEVELÉS:
Így külön ez a szó, hogy nevelés, nekem szigort és valamilyen kényszert foglal magába. Ugyanakkor kölcsönös egymásra hatás is eszembe jut erről a szóról, ami viszont fejlődéshez és a tudásvágy kialakulásához vezethet.

Budapest, 2020. július 31.

Az interjút Németh Katalin készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s