Beszélgetések

Mi újság, tánc, színház, nevelés? 0.

A Tánc Színház Nevelés oldal beszélgető sorozata, ahol a tánc/színház/nevelés területén aktívan tevékenykedő alkotókkal, munkatársakkal beszélgetünk. A sorozat felvezetéseként a Tánc Színház Nevelés konferencia menedzsment csapata: Németh Katalin, Varga Nikoletta és Meszes Timi osztotta meg a témával kapcsolatos gondolatait. 

Németh Katalin,VargaNikoletta,Meszes Tímea

 

Kezdőrúgás

VARGA N.: Amikor arról gondolkodtunk, hogyan adjunk új lendületet a Tánc Színház Nevelés facebook oldalának, még nem sejtettük, hogy egy furcsa új időszak köszönt majd ránk, és a közösségeket megmozgató intézményi programok téli álomba merülnek,  kicsit átalakulva az online térbe préselődnek. De ez éppen jó alkalom, hogy beszélgessünk, kérdezgessük egymást, és elinduljon a Tánc Színház Nevelés oldal „Mi újság, tánc, színház, nevelés?” beszélgető sorozata, “nulladik” részként, velünk!

Kezdésként kicsit visszaugranék az időben. Amikor a Nemzeti Táncszínház 2007-ben elkezdte a középiskolásoknak szóló “beavató táncszínházi program” bérlet sorozatát, amit ma már “háromlépcsős programnak” hívunk, akkor számomra nem volt kérdés, hogy a drámapedagógia által használt mozgás- és drámajátékok felől fogunk közelíteni a táncelőadásokat előkészítő foglalkozásokhoz. Időközben természetesen sokat alakultak ezek a programok, a foglalkozások tartalmát és formáját tekintve is sok mindent kipróbáltunk, igazodva a keretekhez (a táncelőadás műfaja, tartalma, az együttes nyitottsága, az iskolák, diákok különbözősége stb.), de már az első évek tapasztalatai után is, azon töprengtem leginkább, hogyan lehetne még inkább mélyíteni ezt a kapcsolatot a fiatal befogadók és a táncelőadások között. Hogyan beszéljünk egyszerre a táncelőadás által kínált helyzetről, viszonyokról, a tánc formanyelvéről, tánc- és színházesztétikai alapfogalmakról, és mindezeken keresztül a fiatalokat foglalkoztató fontos életkérdésekről. A háromlépcsős programunk fókusza azon volt, hogy a középiskolás fiatalok lássanak különféle műfajú táncelőadásokat, és főként az értelmezést segítettük a köré épített elő- és utófoglalkozásokkal. Hiszen, olyan programunk, ahol testmozgással akartuk aktivizálni a fiatalokat, sokféle volt. Sokáig úgy éreztem, baj, hogy mindig megmarad egyfajta távolság a drámás foglalkozások és a táncelőadások között, még ha tartalmilag segítették is egymást. Azt gondoltam, ehhez a közelítéshez nem elég a legjobb drámapedagógus a drámás eszközeivel, és nem elég maga a táncművész sem, akit a diákok a színpadon látnak, illetve utána esetleg hallják beszélni az előadásról. Számomra mindig fontos cél volt annak a formának a megtalálása, amiben a fiatalok aktív bevonásával, a táncon keresztül lehet fontos problémákról, gondolatokról, élethelyzetekről beszélni. A kérdéseimre a válaszok hamar megérkeztek, amikor Németh Kati a Táncszínházba érkezve behozta a TIE ötletét. És akkor a Nemzeti Táncszínház – Közép-Európa Táncszínház – Káva Kulturális Egyesület kombójában megszületett a DTIE (dance theatre in education), az első komplex táncszínházi nevelési előadás, aminél úgy éreztem, végre megérkeztünk, ez az! Három órára összezárva egyetlen egy osztály, profi táncművészekkel, a legjobb színész-drámatanárokkal. Van tartalom, van forma, együtt mozog diák/táncművész/színész-drámatanár, történik a csoda, mi kell ennél több? Talán csak a több! És helyére került, hogy mi a háromlépcsős program, a tánckurzus, a mozgásismereti nap, és a DTIE szerepe és célja ebben a nagy csomagban: tánc-  és színházpedagógiai programok. A táncszínházi nevelési foglalkozások hátránya viszont pont az, hogy nem tudunk belőle sokat játszani, hiszen egy-egy alkalom, három intézmény, három órás munkája, amin csak egy osztály vehet részt. Így rövid távon csak kevés fiatalhoz jutunk el, és elsősorban a budapesti diákokhoz, ha pedig vidékre utaztatjuk a produkciót, akkor ott egy-két osztály tud résztvevője lenni ennek a nagyon hasznos és hiánypótló, mozgásos együtt gondolkodásnak. Az is fontos kérdés, hogy mi történik a résztvevőkkel ezután? Megnéznek egy másik táncszínházi nevelési előadást? Megnéznek egy táncelőadást? Részt vesznek egy mozgásórán? Kérdés az is, hogy tudunk-e “mérni”, születik-e a táncszínházi nevelés területén valaha  hatástanulmány? Hogyan hat mindez a résztvevőkre? 2018-ban létrejött az IZP által támogatott Tánc Színház Nevelés konferencia, ami szerintem sok mindenben az elsőt jelentette ezen a területen és bár sok mindent lehetett volna még beletenni, muszáj volt egy irányt kijelölni, de a fő cél valójában az indulás volt, a feltérképezés, a szakmán belüli párbeszéd elindítása. Ez az első nagy találkozás egyfajta szakmai origója lett sok új kezdeményezésnek, és magának a tánc színház nevelés területének. Emlékszem, rengeteg vita volt a konferencia kurátorai között is, hogy merre felé haladjon a konferencia szakmai tartalma, talán sokat is akart mindenki egyszerre, de muszáj volt egy irányt, egy általuk felvállalt ívet követni. Első lépésként azt is látnunk kellett, hogy kik azok, akikről egyáltalán beszélünk, és annak is ki kellett derülnie, van-e közös nyelv, hogy tudjuk-e, miről is beszélünk?  Nagyon fontos volt meghallgatni, ki hogyan gondol a saját tevékenységére, és egyáltalán hányan dolgoznak ezen a területen? És persze az is jól kirajzolódott, hogy kik azok, akiket valóban érdekel a neveléssel kapcsolatos közös gondolkodás. Legjobban azt szerettem az egészben, hogy négy intézmény (Bethlen Téri Színház, Trafó, Magyar Táncművészeti Egyetem, Nemzeti Táncszínház) közösen dolgozhatott ebben a sorozatban. Sok ilyen “találkozós”, “együttműködős” szakmai projekt kellene még, hiszen csak így tudna fejlődni igazán ez a terület. AZ IZP-TSZN konferencia hatására sokféle új kezdeményezés jött létre, és rengeteg inspirációt és tudást adott sokunk számára a konferencia. Sok megvalósításra váró terv jár a fejemben, aminek egy része, már elnyert pályázati forrással, épp megvalósításra vár a Nemzeti Táncszínházban. Szeretnénk szorosan együttműködni a Színház-és Filmművészeti Egyetem és a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatóival, hogy már a képzésben összekapcsolhassuk a drámainstruktor és a táncművész hallgatókat.

 

Útépítés, térkép rajzolás

MESZES T.: A színházon belül alapvetően mindig is a tánc foglalkoztatott, illetve éppen ez a viszony, ahogy a tánc és a színház egymással kölcsönhatásban vannak, s hogy mik azok a pontok (műfajok? vagy oktatás?), amikor a tánc kilép a színház kereteiből és önállóan kezd el létezni. Amikor egyetemistaként találkoztam a színházi neveléssel, rögtön arra gondoltam, hogy ezt valahogy mindenképp tánccal kellene ötvözni. Eleinte sejtelmem sem volt, hogy már akkor számos olyan oktatási program létezett, ahol ez a két terület együtt volt jelen. 2014-ben volt szerencsém résztvevőként jelen lenni a Horda2  egyik első alkalmán, még a Várszínházban. Akkor, ott én is azt éreztem, hogy megérkeztünk, hát ez az, amit évek óta keresek, s lám, létezik. És milyen ereje van.A konferenciának már az ötlete is lázba hozott. S habár a korábban megfogalmazódott kérdéseimre nem kaptam válaszokat, óriási előrelépésnek, fontos állomásnak tartom a konferenciát. Sokkal fontosabb, hogy újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg, olyan kollektív kérdések, ami a szakma, szakmák képviselőit együttesen foglalkoztatják. Az én kérdéseim: Hogyan nevezzük és mit? – Mi is ez a tánc színház nevelés? Vagy táncszínházi nevelés. Vagy tánc/színházi/nevelés. És miért is van külön neve? Mi a helyzet a vers-színházi-nevelési vagy báb-színházi-nevelési programokkal? Miért is lenne homogén a táncos oktató, nevelő programok területe, s így miért kellene rá külön név? Az elnevezés körüli zavar valószínűleg a céllal lehet összefüggésben: mi a cél? Tánccal nevel / táncra nevel / tánc által nevel, vagy éppen táncot oktat, vagy táncoktatással nevel… stb. És ez nem csak valami számtanpélda a toldalékokkal, hanem lényeges kérdések. Mi több, a tánc szavakat mozgásra is cserélhetjük és megint mást kapunk. A tánc/mozgás eszköz vagy cél ezeknél a programoknál? És ha eszköz, akkor mi a cél? Bármilyen válasz releváns és bármilyen válasz esetén a program csak hasznos lehet. A konferencia óta foglalkoztat engem is a hatás kérdése, illetve annak vágya, hogy ezt mérni tudjuk. Ezzel újabb kérdésre jutottam: miért fontos mérni a hatást? Kissé olyannak látom ezt, mint amikor a kisiskolások egyetlen egyszer technika óra keretében elmennek egy fazekas műhelybe és agyagoznak. Persze a rendszerességnek egészen más hatása lenne, de senki nem firtatja, hogy ha erre nincs mód, az egyszeri alkalom is csodákra képes. Mint ahogyan minden egyes rajz- vagy technikaóra. Az, hogy még nincsenek válaszaink, pozitívumnak gondolom. Már az nagy dolog, hogy közös kérdések fogalmazódtak meg, hogy van igény a közösen kialakított válaszokra.
És bár a konferenciasorozat közben többször voltam „elégedetlen” (miért csak ennyien vagyunk; hogyhogy nem jutott el a híre a konferenciának ide vagy oda stb.), összességében elképesztően eredményesnek tartom. Azzal, hogy elindított a konferencia egy folyamatot, többeket továbbgondolásra ösztönzött; van igény folytatásra, újabb kutatásra, párbeszédre. 

Költői kérdések

NÉMETH K.: Az a kérdés foglalkoztat, hogy akik a Tánc Színház Nevelés oldalát kedveljük, így 319-en, és a kedvelésen túl az is elmondható rólunk, hogy így vagy úgy, de foglalkoztat minket az oldal témája, sőt mi több, sokan műveljük is ezt a tevékenységet, szóval kell-e, fontos-e, megéri-e, hogy ez a mi virtuális közösségünk tegyen azért, hogy a táncszínházi nevelés a táncszakmában elismert és érdemi szakmaisággal űzött aktivitás legyen? Egyáltalán igényli-e a táncszakma, vagy pl. a táncművész- és pedagógusképzés, hogy a jövő közönségében, a művészeti ág fejlődésében, a táncos életpálya alternatíváiban, a művészi elhivatottság mellett a tánc társadalmi hasznát előtérbe helyező gondolkodásban még tudatosabb eszközzé váljon a tánccal-táncelőadással nevelés, érzékenyítés? A látszólag költői kérdésekhez egy-két adalék: Az Imre Zoltán Program (2017 tavasz) által életre hívott Tánc Színház Nevelés konferenciasorozat abból a meggyőződésből született, hogy ezeknek a – meghirdetéskor még egyértelműen a színházi nevelés terminológiáját használva – táncszínházi nevelési programoknak jelentős szakmai értéke és haszna van a táncművészet jövőjében, lehetséges perspektíváiban mind társadalmi, mind egzisztenciális értelemben. A konferenciasorozat számomra egyik legnagyobb hozadéka, hogy megtette a kezdő lépést, megszólította a táncosokat, együttes vezetőket, táncpedagógusokat, a témára nyitott szakembereket, és a táncszakmára kevésbé jellemzően közös eszmecserére, gondolkodásra késztette őket. Egy önmagát definiálni és megerősíteni akaró szakmai terület számára ez kivételes lehetőség volt. A konferencia rövid összefoglalóját a Tánc Színház Nevelés facebook oldalon, a január 4-i posztban olvashatjuk, és itt láthatóak azok a kezdeményezések, amelyek a konferenciasorozat óta születtek. A táncszakma hivatalos dokumentuma, a Nemzeti Táncprogram – „A tánc, mint társadalmi kommunikációs módszer” fejezete Lőrinc Katalin témavezető jóvoltából reflektál a konferencia által megfogalmazott alapkérdésekre a felvetett problémák és az arra adott megoldási javaslatok soraiban.  A konferenciasorozat 2019-es utolsó alkalma óta új, a területet előrevivő, átfogó kezdeményezés nem született. A táncelőadásokhoz kapcsolódó programok továbbra is egymástól elszigetelten, változatos és egyedi módszertanokkal, és eltérő szakmaisággal működnek. Miközben ez a sokszínűség egy életképes, létjogosultságát nem vitató szakmai terület képét mutatja, ugyanezen sokszínűség és a közös szakmai platformok hiánya miatt nehéz látni a tevékenység táncszakmai egzisztenciáját, a pályáztatást továbbra is nehezíti, és ezzel a jövője is bizonytalan.

A Tánc Színház Nevelés FB oldal – mint a konferenciasorozat után még élő felület – továbbra is közvetít a terület történéseiről. Örülnénk, ha sokan olvasnák és reflektálnának a megjelenő posztokra, hírekre, eseményekre. Hátha, idővel a költői kérdésekre is kerül valamilyen válasz.

 Budapest, 2020. április 20.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s