Beszélgetések, Friss

Mi újság, tánc, színház, nevelés? 1.

A Tánc Színház Nevelés oldal beszélgető sorozata, ahol a tánc/színház/nevelés területén aktívan tevékenykedő alkotókkal, munkatársakkal beszélgetünk. A sorozat első vendége: Kun Attila.

IMG_8111
Fotó: Kaszner Nikolett

Kun Attila, balettművész, koreográfus, táncpedagógus, jelenleg az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasaként a magyarországi és határon túli tánc színházi nevelés területét kutatja.

TSZN: Mit is kutatsz pontosan?

KUN Attila: A mai magyarországi és határon túli kortárs tánc területén fellelhető színházi nevelési programokat. Figyelembe véve azt a különleges helyzetet, hogy az eddig begyűjtött adatok alapján is felmutatható, hogy számtalan intézmény társulat/alkotóközösség foglalkozott, foglalkozik, és tervez új színházpedagógiai előadásokat/foglalkozásokat. Kiolvasható ebből az előző mondatból is, hogy mennyire körültekintően érdemes fogalmazni, hiszen egy olyan terület kutatására vállalkozom, amely terület eddig feltérképezetlen. Sok ösztönös és tudatos foglalkozás/előadás készült már, és ezeket fogja egy átlátható körképpé formálni a kutatás. Reményeim szerint terminológiai térképet is felrajzolva, illetve az eddig elvégzett munkák tapasztalatait is összegezve, tendenciákat és nyitott jövőképet formálva. Fontos mozgatóereje a kutatásomnak, hogy egy ébredő és tudatosságot – köztük kutatómunkát is – igénylő szegmense ez a terület a hazai kortárs táncnak. A mozgás mindenki számára elérhető és ennek a varázsvilágnak a testközeli – nem színpadi – közvetítése, a tánccal táncra nevelés, ami a hazai kortárs tánc túlélőcsomagjának egyik hangsúlyos eleme.

TSZN: A táncszínházi nevelés területe fiatal, a témáról nem készült még átfogó tanulmány és a területhez módszertani és fogalmi eszköztár sem található. Ezért is nagyon izgalmas és fontos, amit bevállaltál, ugyanakkor óriási kihívás, hiszen a Tánc Színházi Nevelési konferencián is kirajzolódott, hogy mennyire sokféle aktivitás történik ezen a területen, de az is kiderült, mennyire elszigetelten működnek ezek a programok. A kutatás első szakaszánál jársz, mik az első benyomások, tapasztalatok?

KUN Attila: Vegyesek az első tapasztalatok. A felkutatott programok/előadások nagyon eltérőek, kevés olyan összefüggés és esetlegesen kiolvasható tendencia fedezhető fel, így még korai lenne publikálni bármilyen részeredményt. Ami látható az az, hogy a prózai színházi nevelési trendekhez képest, a hazai kortárs tánc ösztönös mellékterméke ez a terület. Furcsa lehet ez a minősítés, de amíg egy kőszínház rendelkezik saját és szakképzett stábbal, akik a színházpedagógia eszközeivel a társulat és a repertoár mellett alkotóközösségként „produkciókat” hoznak létre, – ami kreatív munkát, költségvetést, munkaidő kapacitást jelent – addig a kortárs tánc területén, – akár alkotóközösség, akár társulat vagy intézmény – nagyon ritka a főfoglalkozású  táncpedagógus szakember, aki színházi nevelési eszközökben gondolkodva ideje nagy részét ezeknek a foglalkozásoknak/előadásoknak a létrehozásával töltené. Az IZP támogatásának megjelenésével megnőtt az igény és a szándék, hogy szülessenek új és tudatosan készülő tánc színházi nevelési programok. De ez még nem tendencia, mert ennek érvényességét a szakmai közeg visszhangja és az idő fogja csak megmutatni. Az elkövetkezendő három kutatási évben sok nyitott kérdésre ad majd választ maga a szakmai közösség. Éppen ezért is fontos, hogy a kutatás nyitottan fogadja és dokumentálja az egyes programokat, azok elnevezését és az alkotók általi besorolását. Hiszen bármely elnevezés később akár terminológiai iránytű vagy módszertan is lehet. Hívhatják akár test-tudati munkának, jelnyelvnek, érzékenyítő programnak, bemelegítésnek, ismeretterjesztő nevelő előadásnak. A már jól ismert terminológiákat is újra kell gondolni, hiszen egy tantermi beavató egész más alkotói és pedagógiai alapokból épül fel egy színházi előadáshoz vagy egy táncszínházi előadáshoz kapcsolódva. Másképp épül, mások a pedagógiai prioritásai, más a nyelvezet, más a kommunikációs ereje és intenzitása. Aktív és színes a hazai és határon túli kortárs tánchoz köthető pedagógiai aktivitás, vagyis van és lesz tennivaló a kutatási folyamatban.

 TSZN: Kiket kerestél meg eddig, és milyen tevékenységek , aktivitások zajlottak az elmúlt időszakban a tánc színházi nevelés területén?

KUN Attila: Az eddig megkeresett válaszadók között vannak több évtizedes működéssel bíró nagy társulatok, oktatási intézmények, egyéni alkotók, nemrég alakult alkotóközösségek és intézmények is (többek között: a Tünet Együttes, Gergye Krisztián Társulat, Győri Balett, Duda Éva Társulat, Miskolci Balett, DARTS, Feledi Projekt, Magyar Táncművészeti Egyetem, Trafó, Bozsik Yvette Társulat, Pécsi Balett, ArtMan Egyesület, Székesfehérvári Balett, Nemzeti Táncszínház, Nagyvárad Táncegyüttes, Artus, Góbi Rita, Réti Anna, Pataky Klári). Fontos célként tűztem ki, hogy a lehetőségekhez képest az adott alkotói közösség/intézmény/társulat alapkarakterei alapján is vizsgálhatóak legyenek az összefüggések, hiszen más kondíciókkal és erőforrásokkal bír egy kőszínházban működő vagy akár saját előadótérrel bíró társulat, és egy alkotóközösség, amelyik projekt rendszerben dolgozik. A kérdés második felét nehéz pontosan megválaszolni, hiszen vannak évek óta futó tánc színházi nevelési aktivitások, vannak friss módszertant felhasználó programok, friss premierek itthon és határon túl is, illetve pályaelhagyók is, akik rendelkeztek aktív pedagógiai nevelési programmal vagyis az utóbbi időszak hasonlóan az eddigi fluktuációhoz, azonos képet mutat. Azonban fontos megjegyezni azt az érzékelhető tendenciát, hogy a korábbi évekhez képest hangsúlyosabb és aktívabb a hazai kortárs tánc területén a színházi nevelési aktivitások támogatása, és a róluk kialakult párbeszéd is tartalmasabb.

TSZN: A kutatási időszakod három év, a mostani járványügyi helyzet hatással van és lesz a közösségi programokra is. Szerinted milyen hozadékai lehetnek ennek?

KUN Attila: Folytatva a gondolatmenetet, fontos megköszönnöm a Magyar Művészeti Akadémiának a kutatásomnak megszavazott három esztendőnyi bizalmat, hiszen ahogy korábban is említettem a tudományos adatrögzítésen felül fontos célja a kutatásnak, hogy a leendő kiadvány segítségére lehessen mindazoknak, akik ezzel a területtel foglalkoznak, vagy foglalkozni szeretnének a jövőben. Ehhez a kutatási munkával megalapozott eredményhez a három éves időszak egy nagyon fontos hozamot ad, mégpedig lehetővé teszi a tendenciák megfigyelését és a több évtizedes hagyományokból épülő új kezdeményezések megfigyelését. Mindez hatványozottan érvényes a jelen pillanatban, hiszen egy olyan közegészségügyi krízist élünk át, ami mindenképp át fogja, illetve átformálja nemcsak a hétköznapjainkat, de a megszokottság kötöttségeit is. A közösségi programok és ezen belül a tánc színházi nevelési programok jelenleg nem létfontosságúak, és az kérdés, hogy a krízis milyen mozgásteret hagy a nem létfontosságúnak ítélt területek számára. Hiszen a színház, és ezen belül a kortárs tánc olyan periféria terület – figyelembe véve a járványügyi helyzetet – amiről elsőre mondott le a társadalom. Itt nem értékítéletről szól ez a gesztus, hanem egyszerű életösztönről. Viszont jóval többen érzik az otthoni önkéntes vagy szükséges izolációban, hogy a testük mozgást igényel. Innen már csak pár lépés a mozgásra teremtettség felismerése és innen tényleg már csak pár lépés a mozgás és a tánc azonosságának felismerése, amihez természetesen szakember útmutatása segíthet hozzá. Röviden: remélem, hogy a hazai kortárs tánc szakemberei  ráeszmélnek, és egységes álláspontra tudnak helyezkedni abban a kérdéskörben, hogy a szakma ereje nemcsak az előadások számában és minőségében merül ki, hanem attól és abban erős, hogy milyen közvetlen párbeszédet képes kialakítani a társadalommal. Erre csak a tánc színházi nevelési terület (bárhogy hívjuk) képes, és a szakma érdekérvényesítő erejét is ennek a területnek a felépítésétől kell remélnie. Minél szélesebb társadalmi réteg érzi sajátjának a mozgást, a mozgás táncát, annál nagyobb és erőteljesebb a szakma egyéni lobbiereje.

TSZN: Jöjjön egy kis asszociációs játék. Neked mit jelent ez a három szó: Tánc, Színház, Nevelés?

KUN Attila: Tánc: ösztön, kiváltság, nyelv, test-lélek-tudat szentháromsága, egészség, egyensúly. Színház: költségvetési kötöttség, egyensúlyt vesztett, reformra érett. Nevelés: ösztön, példa, segítség, lehetőség, jövő.

Az interjút készítette: Varga Nikoletta

Budapest, 2020. április 15.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s